Sugárzási típusok Nem ionizáló sugárzás
A nem ionizáló sugárzás néhány példája a látható fény, a rádióhullámok és a mikrohullámok (Infografika: Adriana Vargas/IAEA)
A nem ionizáló sugárzás alacsonyabb energiájú sugárzás, amely nem elég energikus ahhoz, hogy elektronokat válasszon le atomokról vagy molekulákról, legyenek azok anyagban vagy élő szervezetekben. Energiája azonban rezgésbe hozhatja ezeket a molekulákat, és így hőt termelhet. Így működnek például a mikrohullámú sütők.
A legtöbb ember számára a nem ionizáló sugárzás nem jelent kockázatot az egészségre. Azonban a nem ionizáló sugárzás forrásaival rendszeresen érintkező munkavállalóknak különleges intézkedésekre lehet szükségük, hogy megvédjék magukat például a keletkező hőtől.
A nem ionizáló sugárzás néhány további példája a rádióhullámok és a látható fény. A látható fény egy olyan nem ionizáló sugárzás, amelyet az emberi szem érzékel. A rádióhullámok pedig egy olyan nem ionizáló sugárzás, amely láthatatlan a szemünk és más érzékszerveink számára, de a hagyományos rádiókkal dekódolható.
Ionizáló sugárzás
Az ionizáló sugárzás néhány példája közé tartoznak bizonyos típusú rákkezelések, amelyek gamma-sugarakat, röntgensugarakat és az atomerőművekben használt radioaktív anyagok által kibocsátott sugárzást használnak (Infografika: Adriana Vargas/IAEA)
Az ionizáló sugárzás egy olyan energiájú sugárzás, amely képes elektronokat leválasztani atomokról vagy molekulákról, ami atomi szintű változásokat okoz, amikor anyaggal, beleértve az élő szervezeteket is, kölcsönhatásba lép. Az ilyen változások általában ionok (elektromos töltésű atomok vagy molekulák) keletkezésével járnak – innen ered az „ionizáló” sugárzás elnevezés.
Nagy dózisban az ionizáló sugárzás károsíthatja a szervezetünk sejtjeit vagy szerveit, sőt akár halált is okozhat. Megfelelő használat és dózisok, valamint a szükséges védőintézkedések betartása mellett ez a fajta sugárzás számos jótékony felhasználási móddal rendelkezik, például az energiatermelésben, az iparban, a kutatásban, valamint az orvosi diagnosztikában és különféle betegségek, például a rák kezelésében. Míg a sugárforrások használatának szabályozása és a sugárvédelem nemzeti felelősség, a NAÜ átfogó nemzetközi biztonsági szabványrendszeren keresztül nyújt támogatást a törvényhozóknak és a szabályozó hatóságoknak, amelynek célja a munkavállalók és a betegek, valamint a lakosság és a környezet védelme az ionizáló sugárzás lehetséges káros hatásaival szemben.
A nem ionizáló és az ionizáló sugárzás hullámhossza eltérő, ami közvetlenül összefügg az energiájával. (Infografika: Adriana Vargas/IAEA).
A radioaktív bomlás és az ebből eredő sugárzás mögött álló tudomány
Azt a folyamatot, amelynek során egy radioaktív atom részecskék és energia felszabadításával stabilabbá válik, „radioaktív bomlásnak” nevezik. (Infografika: Adriana Vargas/IAEA)
Az ionizáló sugárzás származhat példáulinstabil (radioaktív) atomokmivel stabilabb állapotba kerülnek, miközben energiát szabadítanak fel.
A Földön található atomok többsége stabil, főként a középpontjukban (vagy magjukban) lévő részecskeösszetétel (neutronok és protonok) egyensúlyi és stabil voltának köszönhetően. Bizonyos típusú instabil atomokban azonban a protonok és neutronok számának összetétele a magjukban nem teszi lehetővé, hogy ezeket a részecskéket egyben tartsák. Az ilyen instabil atomokat „radioaktív atomoknak” nevezik. Amikor a radioaktív atomok bomlanak, energiát szabadítanak fel ionizáló sugárzás formájában (például alfa-részecskék, béta-részecskék, gamma-sugarak vagy neutronok), amelyek biztonságos felhasználás és felhasználás esetén számos előnnyel járhatnak.
Közzététel ideje: 2022. november 11.